Sziasztok! Megérkezdtem a prológussal, remélem tetszeni fog.Örülnék pár kommentnek és visszajelzésnek.:)
Avery Johanson vagyok..Normális voltam mindaddig amíg a szüleim meg nem haltak.Azután az új énem teljes egészében felfalta a régit, és olyan lettem, mint egy szörny.Vagdostam a kezeimet, meg akartam ölni mindenkit, aki az utamba került..A célom az volt, hogy elpusztítsam magamat, és a környezetemet.Hogy börtönbe vigyenek, és ott éljem le a már így is elrontott életemet.Nem volt miért élnem, így egy viharos napon a már teljesen véres fürdőkádból kiszállva felöltöztem, majd hirtelen felindulásból kiszaladtam egy épp felém közeledő autó elé.Azt hittem, hogy most végre végezhetek magammal, de nem volt ekkora mázlim.A kocsi könnyedén kikerült, és kiszállt belőle két maszkos alak.A karomnál fogva felemeltek, összekötötték lábaimat, beragasztották a számat, és a kocsiba hurcoltak.Nem akartam kiabálni, nem volt értelme, legalább így lehet, hogy teljesedik a vágyam, és megölnek..
A kocsiút elég hosszúnak bizonyult, így az emlékeimbe temettem magam.Elővettem a jó, és rossz emlékeimet.Először a vidámakkal kezdtem, amiből tudniillik nem volt igazán sok.A legjobb emlékem talán az volt, hogy a Vidámparkban felülhettem a nagy hullámvasútra..
Igazából már kiskorom óta elzárkózott voltam, sosem szerettem emberek között lenni, mindig a szobámban ültem, és általában nem csináltam semmit.Ez az elzárkózottság mostanában mégjobban felerősödött, habár ehhez társultak az öngyilkossági kísérletek, és a vagdosások is.
A jó emlékeim után jöttek a borzalmasóak.Szóval, a szüleim sosem voltak nevezhetők jó szülőknek.Nem foglalkoztak velem, folyamatosan vertek, és nem adtak nekem enni sem, nekem kellett főznöm magamnak és nekik is.De én ettől függetlenül szerettem őket.Egyszer amikor megettem az utolsó sütit amit aznap sütöttem, apám annyira súlyosan elvert, hogy kórházba kellett vinni, és ők oda sem jöttek be hozzám.Hamarosan megszoktam a hegeket, vágásokat a testemen, és már a verések sem zavartak annyira..Gondolataimból egy körülbelül tizennyolc éves fiú hangja zökkentett ki.
-Héj, platinaszépség.-húzta le a ragasztót a számról.-Néma vagy?-nevetett.Én ezt csak egy pofonnal díjaztam, amire ő egy "aú"-val válaszolt.
-Nem, csak nincs miért beszélnem.Talán nektek attól jobb lenne, ha visítoznék, meg ordítoznám, hogy engedjetek el?Nem.Akkor meg?-mondtam ridegen, közben felfedeztem, hogy a kezeim nincsenek megkötve.Kihúztam a zsebemből a telefonomat, rácsatlakoztattam a fülhallgatómat, és dalokat hallgattam.A fiú nagy szemekkel meredt rám, majd ki akarta venni a telefont a kezemből.
-Nincs rajta pénz, szóval ha akarnék sem tudnék segítséget kérni senkitől sem.-mutattam meg neki a rendszertől kapott üzenetet, amiben az állt, hogy töltsem fel az egyenlegemet.Ő ezt egy bólintással nyutázta, majd visszafordult, és az utat pásztázta, közben pedig váltott pár szót a sofőrrel.
Hamarosan az autó megállt, amiből arra következtettem, hogy megérkeztünk.Az egyik fiú levette a lábamról a kötelet, majd bevonszolt egy garázs-szerűségbe.
-Egy ideig most itt fogsz lakni.-lökött meg, mire én a földre estem.A sebek amik a kezemen voltak megnyíltak, és elkezdtek vérezni.Nem törődtem a vérzéssel, megpróbáltam a telefonommal egy kis fényt csinálni, mert annyira sötét volt, hogy nem láttam semmit.A szemem lassacskán megszokta a sötétet, és éppen a telefonommal babráltam amikor egy fekete köpenyes alak lépett be a garázs ajtaján.
-Te leszel az új figyelő.-mondta, majd amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozott is.
